Mint annak lennie kell, az Élet zajlik, hol velem, hol nélkülem.
Mostanában nem veszem ki a részem sok dologból, sokszor nem keresem, nem akarom a helyzeteket, mikor sodor az eseményekkel az ár, és az agyam valamennyire kikapcsol. Fárasztó emberek még fárasztóbb gondolataik: nálam nincs helyetek. Nem kell semmi elcsépelt találkozás bizonyos emberekkel sem... Csak a zene van.
Vagyis lenne. Mindenesetre, ha nem is társasággal, hanem szerény személyemmel és fejembe mászó képei, olykor korai gondolatokkal ütöm el időm egy részét. A hangok képekként áramlanak elő agyam olykor sötét, de inkább cifra zegzugaiból. Néhol morcosak, de inkább lényegretörően hangsúlyosak ezen dallamok. Lassan balladába szövöm őket, és akkor kész lesz egy lemezre való monda.
Minapi eset, azóta járok gyalog:
Történt előző héten, hogy haverbanda fellépett a Lovarda egyik rendezvényén, borkóstolás mellett, amit persze heves vodkázással nyomtunk fel a fellegekbe, és naplóolvasással. A helyszínen tartózkodott - hát hogy a fenébe ne - nevezett T. György (továbbiakban: áh, inkább hagyjuk...), akihez kapcsolódik egy háttértörténet (és persze a regéhez is):
Imént említett T. György, körülbelül három éve gondolt egyet, és embertársamnál hagyott a pincében egy NEKI NEM KELLŐ bicikli teleszkópot, hogy "jóvanazott". Oké. A teleszkópból előtte kilőtt szépen egy rugót, tegyük hozzá. Telnek az évek, én meg új biciklit építtettem/vásároltam. Adott a pince, benne régen nem használt, lomnak vélt alkatrészekkel. Kérdezem, mi az a teleszkóp? Semmi, Gyuri hagyta itt anno, azóta felé se nézett, biztos nem kell neki. Jó, akkor jó lesz nekem, rakjuk a kerómba. Oké. Így is történt a nyáron. Azóta Gy-vel nem egyszer találkoztam a TELESZKÓPPAL a már biciklimnek hitt járművemen ülve. Nem szólt semmit. Oké. Itt kapcsolódik a múlt heti esemény...
Vodkáztunk, kellőképp. Boroztunk, üdítő jelleggel. 9 óra tájban Gy. megbolondult, a teleszkópért őrjöngve ugrott a képembe. Mondom neki, bolond ember, nem használtad időtlen idők óta, volt azóta X lehetőséged, meg pici szád, ne légy genya. Idétlen kifogások özöne következett, és a tipikus "nekedmiközödhozzá" felkiáltások. Majd végül kinyögte, adajm vissza neki, vagy fizessek 22 ezer forintot (!) a körülbelül 5, azaz ÖT (!) éve vásárolt, azóta használt és törött teleszkópjáért. Mondom annyit biztos nem, nyugodj meg, Kikötőbe kapsz 3 akármilyen általad választott sört, és annyi. Nem, neki az nem jó, megvan a számla, hívja a rendőrséget, feljelent, elvitet. Pfff.... Borul az agy, egyre hangosabb a társalgás... György jön felém, megüt. Másik két figyelemmel kísérő társunk lefog engem, mikor megindultam viszonozni a gyenge próbálkozást, azalatt Gy. felkapta a biciklimet, és eltekert (!)...
A vége az lett, hogy másnap le lett szerelve a szaros, törött teleszkópja, azóta kaptam másikat normálisabb embertől, csak az még festőműhelyben szárad. Igazság szerint visszacsinálnám, ilyen büdös paraszttól semmi nem kéne már, utólag belegondolva annyiból hibás vagyok, hogy meg kellett volna kérdeznem, hogy ugyan, Gy. már, nem-e kell MÁN neked a feledésbe merült teleszkópod, mert ha nem, akkor szükségem van rá, és szívesen használnám... Késő, ez van, de jobban jártam: egy seggfejjel kevesebb lett a közelemben.
Másnap persze Faszbúkon ment részéről a sárdobálás, és az igazság eltakarása ismerősei felé. Ez van...
...holnap elvileg újra gurulva róvom a város útjait.
A dolgok elébe nem megyek, megtalálnak. Már a legtöbb eseményt is kerülöm, kevés emberrel tartom ismét a kapcsolatot, de nem is bánom, ők mikor kerestek engem? A sodrásnak nem engedek már, megnyugodtam rég lelkileg, kiegyensúlyozottnak is mondhatom magam, mióta csak pár ember figyeli utam. Csak a zene van, és talán újra a lehetséges meccseimre fogok készülni. Talán...
